Dr. Manhattan egykoron Jon Osterman atomfizikus volt, akit egy szerencsétlen baleset atomjaira bontott, majd kékbőrű szuperhősként született újra. Az összes Watchmen szereplő közül ő az egyetlen, akire valóban illik a "szuperhős" kifejezés, mivel csak neki vannak emberfeletti képességei: gyakorlatilag bármire képes, pusztán a gondolataival irányítani tudja az atomokat. A kormány adta neki a Dr. Manhattan nevet, és saját külön bejáratú hősükként, Amerika Superman-jeként propagálták. Emberi érzésekre képtelen, a múltat, jelent és jövőt egyszerre látó lény, akit többek között a vietnámi háborúban vetettek be fegyverként. Moore a figurát a Charlton Comics Atom kapitányára alapozta, a negyedik szám - amelyben Dr. Manhattan a főszereplő - az író kedvence mind közül.

Ozymandias polgári neve Adrian Veidt, és ő a világ egyik legintelligensebb embere. Megalkotásához a Charlton Comics Peter Cannon, Thunderbolt nevű karaktere adta Moore-nak az inspirációt. Veidt alteregóját Nagy Sándorról és II. Ramszesz egyiptomi fáraóról mintázta - utóbbi görög neve Ozymandias. Az isten-komplexusos szépfiú még időben felhagyott a hősködéssel, mielőtt a társadalom fellázadt a hozzá hasonlók ellen, és áruba bocsájtotta image-ét (reklámok, játékfigurák, stb.), dollármilliókat keresve az üzlettel. Moore sajátmagához hasonlította Ozymandias-t, "csak sokkal jóképűbb nálam" - teszi hozzá.

Éjjeli Bagoly egy Dan Dreiberg nevű milliomos feltaláló, aki megszámlálhatatlan mennyiségű high-tech kütyüvel rendelkezik, és még saját, bagoly formájú repülője is van - teletömve rejtett fegyverekkel. A második világháború éveiben aktív Hollis Mason-től, gyerekkori bálványától örökölte az alteregóját, ő tehát tulajdonképpen a második Éjjeli Bagoly. Moore egyértelműen Batmantől csente a külső megjelenést, ahogyan a belső tulajdonságok, a jellem is sok hasonlóságot mutat, habár a karakter gyökerei elsősorban a Charlton Comics Blue Beetle elnevezésű hősében keresendők. Dreiberg-et nyugdíjba kényszerítette a 77-es szuperhős-ellenes törvény, akiből az évek során a semmittevéstől depressziós, pocakos, potenciazavarokkal küszködő középkorú férfi vált.

Selyem Kísértet (Laurie Juspeczyk) a csapat egyetlen női tagja, aki édesanyjától vette át a hősi stafétabotot. Édesanyja egészen kiskorától az igazságosztó szerepére készítette fel őt, kemény edzések sorozatával. A szuperhős-ellenes törvény érvénybe lépéséig közel tíz éven át volt aktív. A többi karakterrel ellentétben Selyem Kísértet nem feleltethető meg egy, korábban létező szuperhősnőnek sem. Moore szükségét érezte egy női főszereplőnek, ezért a hősnők általános jellemzőiből merítve alkotta meg a környezete által szexualizált tárgyként kezelt Laurie-t, aki Dr. Manhattan barátnőjeként a kormány egy kiemelten őrzött létesítményében él.

A Komédiás, polgári nevén Edward Blake, a 40-es évek szuperhősei közül a legfiatalabb, valamint Dr. Manhattan mellett az egyetlen, aki 1977 után is működhetett tovább a kormány alkalmazásában. Az inspirációt a Charlton Comics Peacemaker-e, illetőleg a Marvel Nick Fury-ja jelentette a karakter számára. A Komédiás egy könyörtelen, a világra lesajnáló cinizmussal tekintő ösztönlény. Háttértörténetét flashbackeken keresztül ismerjük meg, halála a katalizátor, amely mozgásba hozza a Watchmen szövevényes cselekményét.

Szerkezet, képi világ, szimbólumrendszer

Moore az első szám írása közben jött rá a lesújtó tényre, mely szerint 12 füzetnyi sztorit kell megírnia, neki azonban csak 6-ra elegendő matéria van a fejében. Erre a problémára egy egyszerű, ámde nagyszerű megoldást talált: felváltva fogja a fő csapásvonalat jelentő 1985-ben játszódó neo-noir "whodunit"-ot (vagyis izgalmas detektívsztorit), illetve a szereplők eredetével foglalkozó múltbeli eseményeket elmesélni. Ez a sajátos és összetett, sokrétű történetmesélési struktúra gyakorlatilag a második résztől kezdve beszippantja az olvasót, aki képtelen nem továbbolvasni, az utolsó számot remegve várva, ahogy egyre beljebb és beljebb halad a labirintusszerű cselekményben. A Watchmen más szempontokból nézve is szembefordult a megszokottal, az egész regényre jellemzőek a nem-tradicionális megoldások.

Gibbons tanácsára a Watchmen oldalai a nagyméretű, rendezetlen képregény-kockák helyett szigorúan kilenc egyforma panelből álltak. A vizuális egyediség mellett Moore hasznára vált ez a megoldás a történetvezetés ritmusának kialakításában is. Az utolsó kivételével mindegyik szám tartalmazott fiktív cikkeket, könyvrészleteket, leveleket függelékként - az egyébként szokásos hirdetések és szerkesztői rovat helyett. Ugyancsak úttörő volt Moore részéről egy történeten belüli történet elmesélése, amelyen keresztül belülről tudott reflektálni a Watchmen világának jelentős mozzanataira, a szereplők cselekvéseire, döntéseire. A Fekete Hajó meséi egy fiktív kalóz-képregény, aminek komor története párhuzamosan bontakozik ki az 1985-ös "tükörképével".

Moore William S. Burroughs amerikai írót nevezte meg legfőbb inspirációjaként a Watchmen megalkotásakor. Akárcsak Burroughs művei, a Watchmen is újra és újra feltűnő szimbólumoktól, metaforáktól, a populáris zenétől kezdve egészen a Bibliáig terjedő intertextuális utalásoktól roskadozik. Moore és alkotótársa, Gibbons legfontosabb célkitűzése a képregény médium határainak feszegetése, kiszélesítése volt, valami olyan létrehozása, ami semmilyen más közegben (legyen az film, animáció vagy próza) nem tudna létezni.

A filmadaptáció

A Watchmen filmre vitele nem az utóbbi években felvetődött, új keletű ötlet, már az 1980-as évek végén, nem sokkal a képregény megjelenése után szóba került - majd újra és újra és így tovább, hosszú éveken át. Először Joel Silver producer (Die Hard, Halálos fegyver-sorozat, Mátrix) tette rá kezét a jogokra, aki a Fox-nál akarta megvalósítani a projektet, Sam Hamm forgatókönyvíró segítségével. A pletykák szerint Robin Williams és Richard Gere is szívesen részt vett volna a produkcióban, Dr. Manhattan szerepére pedig Silver azon nyomban ki is szemelte Arnold Schwarzeneggert. Költségvetési gondok miatt a terv dugába dőlt, 1991-ben a jogok átkerültek a Warnerhez, ahol Terry Gilliam rendező és Charles McKeown író kezdett az adaptáción dolgozni. Ismét a fránya pénzügyi gondok tettek keresztbe az álomprojektnek, Gilliam pedig időközben arra is rájött, hogy a Watchmen egy két és fél órás filmbe nem sűríthető bele.

2001-ben talált új életre az évekre eltemetett tervezet, David Hayter írónak (X-Men) köszönhetően. Hayter elsőnek egy HBO miniszériát képzelt el, ám az 100 millió dollár alatt kivitelezhetetlen lett volna, ezért átdolgozta forgatókönyvét 2 és fél órás időtartamra. Lawrence Gordon producer (már Silver nélkül) a Universalnál, majd a Revolution Studios-nál kilincselt Hayter könyvével, sikertelenül. 2004-ben került bejelentésre, hogy a Paramount égisze alatt készül el a film, mégpedig Hayter sztorijából és Darren Aronofsky rendezésében. Mikor Aronofsky kilépett, hogy A forrásra koncentrálhasson, Paul Greengrass-szel helyettesítették, és kitűzték 2006 nyarát, mint a premier időpontja. Végül egy vezetőségváltás folyományaként a Paramount is kihátrált a Watchmen-film mögül. 2005 év végére a Warner került ismét a képbe, ezúttal a 300-zal óriásit taroló Zack Snyder rendezővel és Alex Tse íróval a fedélzeten.

A Hayter-féle modernizált adaptációból kiindulva alkotta meg Tse saját átiratát: visszahelyezte a történetet a hidegháborús időszakba, viszont többek között megtartotta Hayter befejezését, ami jelentősen leegyszerűsítette a képregénybeli katartikus finálét. Snyder a 300-beli videoklipes esztétikát a Watchmenbe is átmentve, precíz hűséggel, szinte kockáról kockára vitte filmre a képregényt. A főbb szerepeket sztárok helyett másodvonalbeli színészek kapták meg, a költségvetést így a húzónevek helyett magára a fizikai megvalósításra, a látványra lehetett fordítani.

Alan Moore

Az angliai Northampton városának nyomornegyedében felnövő Moore olyan családban nőtt fel, amely kiemelt hangsúlyt helyezett a tanulásra, az ismeretszerzés fontosságára. Öt éves korára írni és olvasni tudott, és gyerekkorától rajongott a mitológiáért. Hét évesen ismerte meg az amerikai képregények világát olyan címeken keresztül, mint A Villám (The Flash) és a Superman. A középiskolából 17 évesen eltanácsolják LSD árusítása miatt, ezután pár évig piti állásokat vállal el, majd az 1970-es évek végén kezdi rajzolói pályafutását. Kezdetben zenei magazinoknak dolgozik, később egy hírújságnak rajzol heti rendszerességgel egy Maxwell the Magic Cat című stripet (ez egészen 1986-ig tartott), de hamar rájön, hogy nincs elég tehetsége ahhoz, hogy ebből tudjon megélni. Ezután tért át a képregényírásra, innen pedig a többi már történelem (illetve a cikk első részében már tárgyalásra került, egészen a Watchmen létrejöttéig).

Moore mellesleg okkultista és gyakorló mágus, a mai napig alkot, és természetesen magnum opusa, a korszakalkotó Watchmen után is jócskán kivette részét a minőségi képregények létrehozásából. Számos műve adaptálásra került már a nagyvászonra (Pokolból, A szövetség, V, mint vérbosszú), ő azonban notóriusan távol tartja magát valamennyitől, egyikhez sem adja hozzájárulását vagy nevét, véleménye szerint mindegyik pocsék, mivel a képregény médiumára írt történetek egyszerűen megfilmesíthetetlenek. Nem csak Hollywood-dal, a Watchment kiadó DC-vel sem rózsás az író viszonya: azt állítja a kiadó a képregények folyamatos újranyomásával visszatartja tőle és Gibbons-tól a jogokat, illetve a merchandising bevételekből kapott százalékuk is aránytalanul kicsi.