2.r�sz:A Paramour kast�ly,Los Angeles 2006 tele-2006 tavasza

Poggy�szostul elhagytuk a LAX-ot, �s kil�pt�nk az es�be. Meg kell eml�tenem, hogy ak�rh�nyszor, b�rmilyen okb�l Los Angelesben j�runk, az ottl�t�nk alatt folyton esik. Az emberek mindig ezt mondt�k, hogy „�regem, ez a legt�bb es�, amit valaha is l�ttunk Los Angeles-ben!” �s „Ti sr�cok mindig es�t hoztok!” �gy is n�zett ki.

Besz�lltunk egy b�relt aut�ba, �s elkezdt�nk vezetni. K�s� este volt, amire meg�rkezt�nk ezek el� a nagy, f�lelmetes kapuk el�, amiken a t�bla ezt mondta:

A PARAMOUR MAG�N REZIDENCIA. TILOS A DUD�L�S

Bob megnyomta a cseng�t, p�r sz�t v�ltott a kaputelefonon �t, �s a kapusz�rnyak lassan kiny�ltak. Mindig azt hittem, hogy az eg�sz azt a c�lt szolg�lta, hogy min�l f�lelmetesebb legyen a hat�s, �s t�ny, hogy m�k�d�tt. Kisz�lltunk a kocsib�l, megfogtuk a cuccainkat, �s bel�pt�nk az �j otthonunkba, a Paramour-ba. M�g a neve �s balj�san hangzik, nem? Az is volt.

Amint bel�pt�l, mintha csak a „Ragyog�s”-ban tal�ltad volna magad. R�gt�n az volt az �rz�sed, hogy a hely el fog em�szteni t�ged, �s k�s�bb �gy is lett. Annyi folyos� volt, amik a s�t�tbe-, vagy l�pcs�k, amik nagyon hideg helyre vezettek. Az eg�sz �p�let hideg volt. Az eg�sz �p�letet mintha valami megsz�llta volna. K�s�bb magunkt�l is r�j�tt�nk, hogy �gy van.

Mindannyian sz�mot h�ztunk, hogy eld�nts�k, hogy ki melyik szob�t kapja, �s majdnem �gy t�nt, hogy maga a h�z d�nt�tt, mert mindegyik szoba igaz�n illet az egyes tagokhoz. Kiv�ve Mikey-�. Az � szob�j�ban lenni f�lelmetes volt, �s nem is tudom megmondani, mi�rt… csak ez az �rz�s �radt bel�le.

M�snap meg�rkeztek a hangszereink is, �s elkezdt�k �ket fel�ll�tani. L�tni lehetett, hogy senki sem aludt j�l a hideg miatt, �s amiatt, hogy �gy �rezted, hogy valaki folyton figyel t�ged. A cuccokat egy hatalmas szob�ban �ll�tottuk fel, ahol f�ny�z� csill�rok, �s holland-st�lus� plafon volt. A szoba s�t�ten hangzott, de nek�nk megfelelt.

R�gt�n elkezdt�nk dolgozni, �s r�j�tt�nk, hogy sz�ks�g lesz n�h�ny f�t�testre, hogy a munka haladni is tudjon. Tulajdonk�ppen, amikor Rob Cavallo m�snap megjelent, vissza kellett mennie egy id� ut�n a kocsij�hoz a kab�tj��rt �s a keszty�i�rt. Izgatottak voltunk amiatt, hogy �jra l�thatjuk Rob-ot, �s elkezdhet�nk dolgozni. � ki szeretett volna maradni ekkor a dolgainkb�l, �s csak hagyni minket, hogy csin�ljuk, amit csin�lunk, mintha m�g mindig azt pr�b�ln� megfigyelni, hogy hogyan dolgozunk. Rob-ot mindig nagyon �rdekli egy banda pszichol�gi�ja, �s v�gs� soron ez seg�tett abban, hogy ez a lemez ilyen nagy legyen. Sok olyan �jszaka volt, amikor valamelyik�nknek sz�ks�ge volt arra, hogy besz�ljen vele valami szem�lyesr�l, �s mindig ott volt nek�nk. Addig dolgozott, am�g mi is, n�ha el�g k�s�ig, tan�csot adva, vagy biztat�st ny�jtva.

Megtanultuk, hogy Rob egy zenet�rt�neti lexikon. Mint egy emberi zeneg�p. Megnevezt�l egy dalt, b�rmilyen dalt, �s � felkapott egy git�rt, �s elkezdte j�tszani. �s ut�na el tudta neked mondani, hogy a dal mi�rt m�k�d�tt, vagy tudta, hogy az adott banda hogy �rta meg azt a dalt �s mi�rt. Egy nap odas�t�lt a zongor�hoz, �s elkezdte j�tszani a „Bohemian Rhapsody” kezd� hangjait. Amikor megfordult, azt l�tta, hogy �t sr�c b�mulja, mintha s�tilop�s k�zben lett volna rajtakapva. Mi csak mosolyogtunk. Akkor volt, hogy tudtuk, hogy ki fog zongor�zni vel�nk… ez valami, amit mindig is szerett�nk volna, de eddig nem tudtuk elint�zni. A zongora sok f�lek�ppen hi�nyzott… �s most seg�tett abban, hogy teljess� tegy�k a hangz�st, amit l�tre szerett�nk volna hozni.

Akkoriban volt, hogy tal�lkoztunk Rob technikus�val, Doug McKean-nel az�rt, hogy elkezdj�k felvenni az els� �l� demokat. Doug egy szem�lyis�g. R�gt�n kij�tt�nk vele, mert egyforma humor�rz�k�nk van, nagyon s�t�t, �s nagyon zord. �s nagyon j�l tudta ut�nozni Rob-ot, ebben k�s�bb mi is j�k lett�nk.

Folytattuk a munk�t �s minden rendben is ment, de volt egy apr�bb b�kken� az �r�si folyamatban. Beleegyezt�nk, hogy adjunk egy koncertet Texas-ban, az ez �vi SXSW-n, ami azt jelentette, hogy meg kell szak�tanunk az �ramlatot, fel kell k�sz�ln�nk �s g�pre kell sz�llnunk. De a koncert j� �gy�rt volt, a Shirts For A Cure nev� szervezet rendezte, amivel eddig is annyit dolgoztunk egy�tt, amennyit tudtunk, mert a r�kkutat�st t�mogatja. Sz�val �sszekaptuk magunkat, �s rep�l�re �lt�nk.

Amikor vissza�rt�nk, akkor lettek s�t�tek a dolgok. Nagyon s�t�tek.

Amikor lesz�lltunk a g�pr�l, akkor volt az els� alkalom, hogy a nap is s�t�tt, �s a koncert az Emo’s – n�l is nagyon j�l siker�lt. M�g a ’The End/DEAD!’-et is el�adtuk r�ad�sk�nt, mert annyira fel voltunk p�r�gve a t�ny miatt, hogy �jra emberek el�tt j�tszhatunk. Rob is megj�tt, hogy elkezdj�nk �jra demokat felvenni, hogy �jra visszat�rj�nk a r�gi ker�kv�g�sba.

nem siker�lt.

Tudtuk, hogy csak egy p�r dal van h�tra ahhoz, hogy fel tudjuk venni az albumot, ami �gy n�zett ki akkor, hogy nagy, sz�nh�zi, eklektikus �s eposzi lesz. Most el�sz�r hagytuk, hogy az album t�rt�net�t a dalok maguk alak�ts�k ki, ellent�tben az addigi, megadott t�rt�nettel, �s ez m�k�d�tt is. Sok v�ltoz�son esett �t, de elkezdett kiform�l�dni.

most j�n az egyik legnehezebb r�sz.

Nem megyek bele abba nagyon, hogy mi t�rt�nt, �s val�sz�n�leg soha nem is fogok. De van egy id�, amikor sokkal t�bbnek kell lenned egy bar�tn�l, egy bandatagn�l vagy egy testv�rn�l. Meg kellett tanulnod, hogy olyan m�dokon legy�l ott a m�sik mellett, ami addig nem is hitted volna, hogy l�teznek, olyan dolgok miatt, amikkel addig nem kellett egy�tt szembes�ln�t�k.

A szellemi betegs�g mindig is olyan dolog volt, amivel a band�nak ki kellett j�nnie, de ezt eddig mindig �tv�szelt�k. Mindig legy�zt�k. De ez�ttal a depresszi� valamelyik�nket olyan s�lyosan �rintette, hogy azt m�r nem lehetett ler�zni.

valakinek seg�ts�g kellett, valakinek el kellett hagynia a h�zat.

Ez volt ez els� eset, hogy �gy pr�b�ltunk egy�tt zen�t �rni, hogy nem voltunk teljesek.

B�n�t� volt. A h�z legy�z�tt minket.

�gy j�rk�ltunk fel-al�, mint az �l�hallottak, nem �rtunk, nem zuhanyoztunk, nem �lt�nk. Valaki el se hagyta a szob�j�t. �n egyszer egy h�tig pizsam�ban voltam, folyamatosan lek�zdve a k�sztet�st, hogy csak beles�t�ljak a medenc�be, �s addig �lljak ott az alj�n, am�g nem kapok leveg�t. N�ha azt kiab�ltam „egy nap majd bele fogok s�t�lni abba a baszott medenc�be!” Mindny�jan kezdt�nk becsavarodni. Kor�bban eld�nt�tt�k, hogy nem akarjuk vide�ra venni a lemez�r�st, �s azon a ponton �r�lt�nk, hogy nem vett�nk vide�ra semmit.

�gy n�zt�nk ki, mint a szellemek. akkoriban mi k�s�rtett�nk a h�zban.

Azt�n �gy t�nt, hogy a f�lelem kezd besziv�rogni a csapatba, �gy �rezt�k, hogy egyszerre �g�nk el, �s s�llyed�nk le a m�lybe, b�rmilyen ki�t n�lk�l. Hi�baval�an �rni pr�b�ltunk, �s v�g�l Frank tal�lta ki azt a sz�lamot, ami k�s�bb a ’House Of Wolves’ lett, �s ami nagyszer� volt, �jra meghozta az ihletet, de m�g mindig hi�nyosnak �rezt�k magunkat, mert azok is voltunk.

Egy �jszaka, k�r�lbel�l hajnali n�gy k�r�l, hallottam, hogy Ray a ’Bark At The Moon’-t j�tssza teljes hanger�n a nappaliban. Ray abban az id�ben mindig nagyon sok�ig j�tszott, �s ez �sszet�rte a sz�vem, mert �gy hangzott, mintha k�zdene a git�rj�val, feld�lva amiatt, hogy nem j�tszhatja a saj�t dalainkat. M�skor csak fek�dtem volna az �gyban, �s ideges�tett volna a dolog, de azon az �jszak�n les�t�ltam oda, �gy b�z�l�gve, mint egy szemetes kuka, hat napi borost�val (ami nem olyan sok).

Bekukkantottam a nappaliba, �s l�ttam, hogy egy sz�kben �l, egyre csak j�tszik �s az �temre b�logatja a fej�t. Odas�t�ltam hozz�, �s k�sz�ntem, majd besz�lt�nk egy picit. Mindennapos besz�d.

Ahogy besz�lt�nk, csak sz�rakoztam Rob git�rj�val, c�ltalanul, �s v�g�l lej�tszottam ezt a dallamot. S�lyos volt, de nem Black Sabbath m�dra s�lyos, hanem �rzelmileg s�lyos. Ray ut�na picit k�s�rletezett vele, �s az �nek is r�gt�n j�tt mell�. Tiszt�n arr�l sz�lt, hogy min ment�nk akkor kereszt�l, �s m�g t�bbr�l.

Mintha a dal kimondatta volna veled azokat a dolgokat, amik a legjobban f�jtak. A dolgokat, amikr�l nem akart�l besz�lni. Tudtuk, hogy ez valami k�l�nleges volt.

M�snap mindny�jan �sszegy�lt�nk �s elkezdt�nk dolgozni. Belekezdt�nk a ’House Of Wolves’-ba, ami felpump�lta a v�r�nket, k�l�n�sen a k�z�ps� r�sze. Ut�na elkezdt�nk dolgozni ezen az �j darabon. Mindny�jan kipr�b�ltunk olyan dolgokat, amiket addig m�g nem, �s nagyon nagy h�vvel j�tszottunk. Mintha csak az �let�nk m�lott volna rajta. Eml�kszem, hogy a dal v�g�re majdnem teljesen kik�sz�ltem, mert a sr�cok addig �p�tkeztek, am�g egy nagyon �rzelmes r�sz nem j�tt, ami hagyta, hogy kibontakozzak. Ezt tettem �s �k is nagyon intenz�v r�szeket tettek hozz�. Ez a dal lett a ’Famous Last Words’, ami sok tekintetben nyugtat� dalk�nt �rt v�get, egy dalk�nt, ami meglep, amikor befejez�dik. Egy m�sik ilyen dal p�ld�ul sz�munkra a ’Helena’. A ’Famous Last Words” volt az els� dal a megv�lt�sr�l. Akkor pont erre volt sz�ks�g�nk.

r��bredt�nk, hogy vissza kell kapnunk valakit, ennek akkor j�tt el az ideje.

Itt most r�gt�n meg is eml�tem, hogy ha nem lett volna a fantasztikus Stacy Fass, a tan�csad�nk, nem v�szelt�k volna �t ezt az id�szakot. � volt a rem�ny�nk, a n�v�r�nk, n�ha pedig az any�nk. Sok �jszak�n elj�tt hajnali n�gykor… �s ott �lt vel�nk a ’vihar szob�ban’, �s csak hallgatta, ahogy besz�lt�nk. Ut�na pedig kegyetlen�l �szinte volt.

Megmentette az �let�nket.

Akkor �rkezett el az id� a felv�telekhez, �s pont azel�tt, hogy elhagytuk volna a Paramour-t, �rtunk egy dalt, aminek a c�me ’Sleep’. Volt egy megbesz�l�s�nk Rob-bal �s Craig Aaronson-nal, aki nagyszer� volt �s t�mogatott minket az eg�sz folyamat alatt. �tfutottunk a dalokon, �s l�ttuk, hogy sok j� sz�letett. �gy �rezt�k, hogy v�gezt�nk annyira, hogy elkezdhess�k a komoly felv�teleket, �s most m�r az eg�sz band�t visszakapva �s �jra kompletten m�k�dve �sszepakoltunk, �s a The Oakwood fel� tartottunk – az Eldorado st�di�ba.